Megyeri Dávid

A laudációt elmondta: Szerető Szabolcs

Erre az elismerésre szokás azt mondani, kijárt már a díjazottnak. Másként fogalmazva: ideje volt Megyeri Dávid kitüntetésének. Ideje, hiszen Dávid évtizedek óta újságírással keresi a kenyerét, s a munkahely ugyan néha változott, de az értékrend, a kereszténység, a klasszikus műveltség alapján álló európai konzervativizmus, a szabad, független és polgári Magyarország – melynek a legszebb ünnepére készülünk – melletti kiállása jottányit sem az eltelt időben. Ezt pályatársai közül kevesen mondhatják el magukról. Ha azt firtatjuk, honnan ered ez a konok hűség, a jellem után alighanem a családi háttérre kell leginkább gyanakodnunk.
Megyeri Dávid Budapesten született 1958-ban, édesanyja Szerdahelyi Sziver Borbála operaénekesnő, színművésznő, édesapja Megyeri Barnabás Munkácsy-díjas szobrászművész. A piaristáknál érettségizett, dolgozott segédmunkásként, kiállítás rendezőként. 1984-ben szerezte meg az ELTE-n magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanári diplomáját. 1990-ig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban muzeológus történészként dolgozott.
Aligha véletlen, hogy akkor kezdett el újságírással foglalkozni, amikor Magyarország visszanyerte szabadságát, s megszűnt a sajtó egészét uraló pártállami cenzúra. 1991-ben az induló Új Magyarország napilap kulturális rovatának munkatársa lett, közben felkérték a Magyarok Világszövetsége sajtófőnöki posztjára, s a Pesti Hírlapban, a Heti Nemzeti Újságban, a Demokratában is megjelentek cikkei. A pálya további állomásai: Új Magyarország, Magyar Nemzet, Napi Magyarország, Magyar Hírlap, majd újra Napi Magyarország, a lapegyesítés után a Pethő Sándor-i eszményeket követő Magyar Nemzet. Itt előbb szerkesztőként, majd főmunkatársként szolgálta, szolgálja a polgári újságírás ügyét.
Dávidot kiváló kollégaként ismertem már jóval azelőtt, hogy egy szerkesztőségben dolgoztunk volna. Írásaiban tükröződő határozott véleménye sajátosan szarkasztikus stílussal és a tények tiszteletével párosul, szélsőséges kilengésektől mentes munkásság az övé. Polgári, művészcsaládból érkezve, piarista diákként finoman szólva nem volt a kommunista diktatúra kegyeltje, az alakváltó utódpárti önkény és hatalmi praktikák következetes ellenfeleként, leleplezőjeként ismerik kollégái és olvasói. Nem médiasztár, hanem minden poszton alázatos, hűséges képviselője egy manapság oly sokszor lesajnált és korszerűtlennek nevezett eszménynek, értelmiségi felfogásnak.
Megyeri Dávid elismerése a szó legnemesebb értelmében a konzervatív, nemzeti és polgári újságírás, gondolkodás megbecsülését is kifejezi. Adjon erőt neki ez a díj a folytatáshoz reményeink szerint nemsokára egy olyan Magyarországon, ahol az ő magatartása, szakmai és emberi tisztessége, az ő eszményei nem lesznek idegenek a kor szellemétől!