OROSZ MARGIT

Vésztő Város Önkormányzata, Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola, Városi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Írószövetség Sinka István költő születésének 125. évfordulója alkalmából Sinka István Emléknapok keretén belül 2022. szeptember 24-én Vésztőn „A népballadák tiszta hangján” címmel tudományos tanácskozást, Sinka-konferenciát rendezett.

A Művelődési Központ vezetője, Csősz Ferenc köszöntötte Détárné Molnár Andreát, a Szeghalom Járási Hivatal vezetőjét, Vésztő polgármesterét, Karakas Anikót, a város jegyzőjét, a meghívott előadókat és Madár Jánost, a MNÍ elnökét.

Az üdvözlő szavak után Turbók Attila, a konferencia moderátora vette át a szót, ismertette a délelőtt programját. Az ünnepi zenés műsort követően Karakas Anikó polgármester asszony köszöntőjében a kultúra, a könyvek fontosságát hangsúlyozta. Kitért arra, hogy a történelem során többször megjövendölték a Gutenberg-galaxis pusztulását, de szerencsére ez a jóslat nem vált valóra. Az utókor feladata, hogy megemlékezzen az elődökről, ébren tartsa irodalmunk nagyjainak szellemi örökségét. Egy nemzet történetében csodálatra méltó kultúra- és nemzetmegtartó erejük. Minden alkotó, így Sinka István költészete, munkássága is mérföldkő egy nemzet történetében. – hangsúlyozta Vésztő polgármestere, majd a könyvek szerepéről szóló alábbi idézettel zárta ünnepi beszédét: „A könyvek olyanok, mint a tükör, mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”

Csősz Ferenc, a helyi Művelődési Központ igazgatója, Sinka István vésztői éveiről tartott értékes beszámolót. A költő vésztői évei egybeesnek Sinka költői indulásával, alkotói kibontakozásával, akkor ismerik meg a „fekete bojtárt”, a pusztai költőt. Az előadó beszélt arról, hogyan illeszkedett be a társadalomba a pusztai magányhoz, az elszigeteltséghez szokott szabad lelkű, a természettel örökös harcot vívó ember. Miként vállalta költői hivatását, szellemi lángolását. Megtudtuk, hogy tehetségét Gönczy Béla vésztői református esperes fedezte föl, és Féja Géza lett Sinka költészetének első népszerűsítője.

A tartalmas, érdekfeszítő előadás után  dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, a népírók munkásságának kiváló ismerője, a „fekete bojtár” vésztői éveit elevenítette föl.

Míg Csősz Ferenc A fekete bojtár második kötetét tekintette forrásnak, addig Medvigy Endre az első kötet tartalmára szorítkozott, különleges epizódokat, életjeleneteket idézve. Az első kötet 1942-ben jelent meg, bár korábban már a Pesti Újságban sorozatban közölték. Fény derült arra is, hogy a levéltár sok olyan érdekes kéziratot őriz, amely nem került be a kötetbe. A cél, újragondolni a könyv kiadását a teljesség igényével.

A performansz-sorozat keretén belül dr. Bakó Endre irodalomtörténész, író jóvoltából sok új ismerettel bővült irodalomtörténeti tudásunk, így többek között Sinka István és Veres Péter irodalmi kapcsolatáról, barátságukról tudtunk meg érdekes információkat.

Dr. Heltainé dr. Nagy Erzsébet, a KJRE Magyar Nyelvtudományi Tanszék docense „Nagyanyáim s szépanyáim lelke dalolt nekem a pusztán” mottót választotta előadásának kiinduló pontjaként. A nyelv ősi hagyományozását jelentő gondolatot A vád című Sinka-kötetből idézte. A mottóválasztás nem véletlen, hiszen benne van a nyelvi, kulturális hagyományozódás, a puszta fontossága. Sinka költői képeit, költészetének nyelvi értékeit elemezte. A Sinka szövegrészletekből válogatva balladáiból kiemelt képeivel a Sinka-nyelvezet értő jellemzését hallhattuk.

A konferenciát követően Sinka István szobrát koszorúzták meg az intézmények, szervezetek képviselői.

Az ünnepi együttlétet különleges kirándulás tette még emlékezetesebbé:

Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely és Csolt-Monostor Romkert, Mágori domb és a Népi Írók Szoborparkjának megtekintése nyújtott feledhetetlen élményt.

Kirándulásunk következő állomása Sinka szülőháza volt, ahol az emléktárgyak, a tárlók, a berendezési tárgyak a költő életének momentumait jelezték, a géniusz szellemiségét idézték.

A szellemi műhely, az előadások, a versek nyújtotta élmény mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ismeretekben gyarapodva, lélekben növekedve térjünk vissza a hétköznapokba.

A konferencia után Sinka István alkotásain gondolkodva úgy vélem, költészete szuverén népi költészet. Líráját a környezet, az ott szerzett élmények, érzelemi hatások és szemléletiség határozzák meg. Gondolok itt például az ifjúkori élményekre, amelyek többnyire nosztalgikus hangulatot, érzékenységet sejtetnek. A balladák, a misztikus jelenések látomásos képei a képzelet, a költői fantázia nyomán születtek, egyfajta „népi szürrealizmus” születésének a bölcsője. A nyelvi gazdagság mellett a lélek feszültségei jellemzik életképeit is (Pl. Fiatal anyámnak sirató éneke). Versvilágában megjelenik a haza pozitív változásairól, a megújulásról szóló gondolatsor is. (Pl. Megújult a Cseri alja)

Öregkori költészetének fájdalmas, sejtelmes remekei dallamos ritmusukkal mágikus hangulatot idéznek:

„Szánk mezején mese alszik
éje, mint az ében.
  …Aludj mese, nagy csillag –
  kék idők ölében.”

Ha eposzairól ejtünk szót, akkor elsősorban néprajzi értéküket érdemes kiemelni.

Sinka István költészete, lírája, mitikus képei hittel hiszem, remélem, máig hatnak az új nemzedék törekvéseire.

Ki hát Sinka István, akinek szellemiségét őriznünk kell?

Kiss Benedek ekképpen jeleníti meg alakját, költészetének lényegét:

„Mezítláb jön, csillagot lép,
  bütykös lába havat olvaszt,
   rögről angyalhajat koppaszt,
lába túzokcsillagot lép.”

   E létösszegző sorokban benne van az ígéret is, a fekete bojtár sorsa jövendölte felemelkedő jövőkép ígérete.

(A tudósítás a Magyar Toll Alapítvány NEAG-KP-1-2022/4-000765 Vidéken élő újságírók… programjának keretében készült.)