Kárpátinfo.net | 2022. 11. 14.

Lengyel János történész, író, újságíró, humoralista Beregszászon született 1973-ban, jelenleg Budapesten él. Eddig tíz önálló kötete jelent meg. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyarországi Pen Clubnak, az Unitárius Alkotók Közösségének, a Magyar Újságírók Közössége (MÚK) elnökségi tagja. 2019 óta tagja a Magyar Múzsa szerkesztőségének.

– 2017-ben indult a folyóirat, az év szeptemberében jelent meg az első szám. Miért van szüksége egy újságíró szervezetnek egy szépirodalmi folyóiratra?

– Igen, valóban 2017-ben indult a folyóirat, idén lettünk ötévesek, én akkor még csak szerzőként voltam jelen. A Magyar Múzsa kiadója a MÚK, 1992-ben alakult meg Kósa Csaba vezetésével, amikor is a konzervatív, a nemzeti, mondjuk úgy, a jóérzésű újságírók kiváltak a MÚOSZ-ból, ami képtelen volt megújulni, nem tudott leszámolni a kommunista múlttal. De nem akarok most belemenni ezekbe a kérdésekbe, a tény, hogy az idők során a MÚK több lett mint egy szakmai szervezet, az újságírókon kívül rengeteg más irányú író, alkotó ember csatlakozott a közösséghez. Azt is mondhatnám, hogy a szakmai szervezet egy gondolkodó, értelmiségi, alkotó közösséggé alakult át. Napjainkban a tagok között, az újságírókon kívül, vannak képzőművészek, szépírók, előadóművészek, társadalomtudósok stb. A képzőművészeti tagozatot például Mártonfi Benke Márta vezeti, aki egyben újságíró és festőművész. Szóval, Kósa Csaba halála után a jelenlegi elnökünk, dr. Lovas Dániel élesztette újjá a szervezetet, aki egy év után úgy gondolta, hogy szükség van egy alkotói térre, egy folyóiratra, ahol a tagjaink, és persze más tehetséges alkotók, megmutathatják magukat. A kérdésedben az áll, hogy a Magyar Múzsa szépirodalmi folyóirat, de ez csak részben igaz. Igaz, hogy túlnyomóan szépirodalmi műveket, novellákat, verseket közlünk, de emellett a szerkesztők teret engednek a történelmi, a társadalomtudományi, a régészeti, a néprajzi, a zenei, a képzőművészeti stb. tanulmányoknak, esszéknek is. Külön rovatunk van, ahol már az említett Benke Márta neves képzőművészeket szólaltat meg.

– Sok embertől hallottam, hogy tetszetős a lap kinézete, igényes, képzőművészeti alkotásokkal díszített, ugyanakkor vannak olyan vélemények, amelyek szerint nem túl modern, túlzottan konzervatív. Te, hogy látod ezt?

– Ízlések és pofonok, hozhatnám ide az ismert mondást. Mint említettem, anno a MÚK politikai, ha úgy tetszik, nemzeti okok miatt alakult meg. Dr. Lovas Dániel, a folyóirat főszerkesztőjeként megfogalmazta, hogy a lap nyitott minden műfajra, minden irányzatra, de alapvetően nemzeti konzervatív irányzatú. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a folyóiratban teret engedünk a direkt politizálásnak vagy a pártpolitikának. Szóval ez a konzervatív szemlélet tükröződik a folyóirat küllemében is. Egyébként, mint megrögzött Fradi szurkolónak, nekem nagyon is bejön a zöld alapszín.

– Milyen gyakran és hány példányban jelenik meg a folyóirat, és hol lehet megvásárolni?

– A Magyar Múzsa az indulásától kezdve ezer példányban jelenik meg, 92 két oldalon, évente ötször. Nemrég, október 28-án mutattuk be a jubileumi 25. számot. A folyóirat kereskedelmi forgalomban, újságárusoknál nem kapható, a szerkesztőségben lehet megvásárolni, illetve előfizetni. Sajnos a jövő évre egyelőre nem sikerült állami támogatást nyernünk, ezért minden előfizetőre szükségünk van. Országszerte majd’ száz könyvtár fizette elő a Múzsát, és szerencsére egyre több magánszemély is jelentkezik. Az egyik hölgy például több családtagjának fizetett elő ajándékként. Magyarországon kívül előfizetőink vannak Romániából, Szlovákiából, Ausztriából, Németországból, Dániából és Kanadából is.

– Említetted, hogy egyelőre nincs a lapnak állami támogatása, hogyan folyik a reklámozás és a terjesztés?

– A reklámozásra már semmilyen pénz nem jut, ezért minél hatékonyabban próbáljuk kihasználni az internet, a közösségi média lehetőségeit, na és a klasszikus marketing fogásokat is bevetjük. A pénzhiány miatt nem tudunk fizetni a szerzőinknek, éppen ezért több tiszteletpéldányt adunk, amelyeket szétoszthatnak a barátaik és a rokonaik között. Szerintem a szerzők a Magyar Múzsa leghatékonyabb reklámozói. Néhány éve Lovas Dániel mondta, hogy a folyóirat terjesztését gerilla módszerekkel oldjuk meg. Folyóirat-bemutatókat, író-olvasó találkozókat szervezünk, könyvtárakba és egyéb kulturális intézményekhez juttatjuk el a lapot. Az irodalmi műsorokkal eljutottunk már Magyarországon kívül Kárpátaljára, Erdélybe, a Felvidékre, Ausztriába, Németországba, Dániába és Grönlandra is. Külön öröm számomra, hogy Magyarországon kívül először Kárpátalján mutattuk be a Múzsát, mégpedig Beregszászon. Aztán többször is, ma is igyekszünk megtalálni a módját, hogy eljuttassuk az újabb számokat a szülőföldem könyvtáraiba, a kárpátaljai magyar olvasókhoz. Idén pedig megalakult a Magyar Múzsa Baráti Társaság, Facebook oldalunk is van, aminek tagjai segítik a lap terjesztését, reklámozását!

– Ha már itt tartunk, te hogyan kerültél a folyóirathoz?

Még 2001-ben csatlakoztam a Magyar Újságírók Közösségéhez, aztán valahogy elkeveredtem, nagyképűen azt is mondhatom, elsodortak minket egymástól a történelem viharai. Aztán 2017-ben megújítottam a tagságomat, az immár szintén megújult vezetés alatt. Kezdetben mezei szerzőként vettem részt a Magyar Múzsa munkájában, aztán 2019-ben kitaláltam, hogy a folyóiratot népszerűsítendő, ezentúl bárhol járok is a világban, az utamba kerülő embereket megajándékozom a régebbi számok példányaival. A kezdeményezésnek nevet is adtam: A Magyar Múzsával Magyarországon! Ahogy a kör bővült, többször is meg kellett változtatnunk a címet, Grönland után ma így hangzik: A Magyar Múzsával a Nagyvilágban! Erre a kezdeményezésre figyelt fel Lovas Dániel, és így kaptam meghívást a szerkesztőségbe. 2020-ban pedig az az újabb megtiszteltetés ért, hogy tagja vagyok a MÚK elnökségének is.

– A szerkesztői munkád nem merül ki csupán a folyóirat terjesztésében, ha jól tudom, te hoztál a folyóirathoz számos új szerzőt, többek között a kárpátaljai irodalmárokat is!

– Igen, ez így van. A Múzsa szerkesztősége rendhagyó, nincsenek rovatok, a képzőművészetin kívül, és értelemszerűen nincsenek rovatvezetők sem. Vannak olyan szerzőink, akik maguk jelentkeztek, de a többséget a szerkesztők keresik meg és kérik fel, hogy küldjenek műveket. Nagyon örülök annak, hogy az én felkérésemre csatlakozott a szerkesztőséghez dr. Csontos Márta irodalomtörténész. Az adott szerkesztő gondozza az általa felkért szerző műveit, és ő terjeszti fel közlésre a főszerkesztőhöz, aki a végső döntést meghozza. Csontos Márta hívó szavára számos ismert és elismert irodalmár csatlakozott a Múzsa szerzői gárdájához, mint Fellinger Károly, Kállay Kotász Zoltán, Csáji László Koppány, Bak Rita, Diószegi Szabó Pál, Péter Erika stb.

– Jó, de te is hoztál új szerzőket, ismertebbeket és kevésbé ismerteket is.

– Igen, igyekszem olyan szerzőket felkutatni, megnyerni, akiknek a művei emelik a folyóiratunk nívóját, emelik az értékét. Ilyen például Bánki Éva, A. Túri Zsuzsa, Jóna Dávid, Balázs F. Attila, Aranyi László, Marcsák Gergely, Kopriva Nikolett, Kégl Ildikó, Bánfai Zsolt, Z. Németh István, Oros László, Nagy Tímea és még sokan mások. Azt tudni kell, hogy kárpátaljai szerzők már azelőtt is publikáltak a lapban, mielőtt én szerkesztő lettem volna, mint a Kossuth-díjas Vári Fábián László és a József Attila-díjas Finta Éva. Kétségtelen, hogy én sem tudok kibújni a bőrömből és különleges figyelmet fordítok a szűkebb hazám szerzőire. Én hívtam a Múzsához a már említett Marcsák Gergelyen és Kopriva Nikoletten kívül, dr. Dupka Györgyöt, Sz. Kárpáthy Katát, Gerzsenyi Gabriellát, Kenyeres Máriát, a nemrég elhunyt Bartha Gusztávot és Orémus Kálmánt.

– Az ismert, már úgymond befutott szerzők mellett a szerkesztőség teret ad a pályakezdő, szárnyaikat bontogató szerzőknek is.

– Igen, ez így van. E tekintetben felmerült, hogy az idősebb, tapasztaltabb szerzők részvételével indítunk egy mentorprogramot, amely csak félig valósult meg, mert a szerkesztőknek, és persze a szerzőknek is, számos elfoglaltságuk van, a megélhetéshez szükséges feltételek megteremtése mellett. A másik említésre méltó dolog, hogy a szerkesztőség tagjai nem mindig értenek egyet egy-egy mű, vers vagy próza megítélésében, de gondolom, ez más lapoknál is így van.

– Mikor jelenik meg az új szám?

– Általában december közepén szokott kijönni az év utolsó száma. Hagyomány a MÚK-ban, hogy a Magyar Múzsa minden megjelenő számát egy ünnepség keretében mutatjuk be, sokszor ezt összekötjük a nemzeti ünnepekkel, mint március 15-e, vagy október 23-a, a decemberi számot a karácsonyi ünnepséggel kötjük össze. Fontosak ezek a rendezvények a tagság és a szerzők számára is, az összetartás, az összetartozás tekintetében mindenképpen, ugyanakkor ilyenkor bemutatkozhatnak a MÚK új tagjai és a folyóirat új szerzői is.

– Mikor és hol lesz A Magyar Múzsával a Nagyvilágban! programsorozat legújabb állomása?

Köszönöm, hogy ezt megkérdezted, mert nagy öröm a számunkra, hogy együttműködhetünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral, november 16-án tartunk folyóirat-bemutatót Rákospalotán, a FSZEK Eötvös utcai Könyvtárában. Ezen kívül meghívásunk van a keszthelyi könyvtártól, több felvidéki bibliotékától, továbbá a németországi kasseli és az oberndorfi magyar közösségtől is. Emellett folyik egy temesvári fellépés szervezése, továbbá azt tervezzük, hogy a nyáron állandó szerzőnk, Ambrus József székely költő vezetésével egy többnapos irodalmi hadjáratot tartunk Székelyföldön.

– Tudom, hogy most éppen milyen események zajlanak Ukrajnában, de óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, mikor és egyáltalán lesz-e még Magyar Múzsa-bemutató Kárpátalján?

– Sajnos a háború a kultúrának, az irodalomnak sem kedvez. Sajnálatos és szörnyű események zajlanak Ukrajnában, az viszont némi vigaszt ad, hogy Kárpátalján nem robbannak a bombák, nem dörögnek a fegyverek. Én nagyon remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az őrületnek és újra béke lesz. Bízom benne, hogy hamarosan újra találkozunk a kárpátaljai olvasókkal. Varga Éva, a beregszászi járási könyvtár vezetője biztosított, hogy ők mindig szeretettel várnak minket. A végére még hadd mondjam el, hogy a Magyar Múzsát nem csupán Beregszászon olvashatják az érdeklődők, hanem Visken, Borzsován, Nagymuzsalyban, Nagyberegen, Beregújfaluban és Nagydobronyban is. Akihez pedig nem jut el a folyóirat papíralapú változata, az elolvashatja a világhálón, a Magyar Újságírók Közössége oldalán.

A beszélgetést lejegyezte: Katzler Hilda