Beszélgetés Varga Évával, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökével

Varga Éva, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatója, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Korábban elnyerte a „Könyvtár, ami összeköt” című ösztöndíjat. Tavaly, november 6-án, az Országgyűlési Könyvtár munkájának magas színvonalú szakmai támogatásáért járó Nagy Miklós-díjat kapott.

Ukrajna katasztrofális gazdasági helyzete a kultúrát, a könyvtárakat is sújtja, Kárpátalja könyvtárai egyre kevesebb támogatásból próbálnak fennmaradni. A helyzetet még inkább súlyosbítja, hogy a nemrég elfogadott nyelvtörvény foglalkozik a könyvvel, a könyvtárakkal is, ami nem sok jóval kecsegtet. Évával a jelenről és a jövő kihívásairól beszélgettünk.

Mikor és miért kezdett érdekelni a könyv, túl az olvasás élményén? Mikor határoztad el, hogy könyvtáros leszel, a könyvek jelentig majd a munkádat?

A könyv először, mint olvasót fogott meg. Talán még óvodás lehettem, mikor megkaptam első könyvem, Évi az óvodában volt a címe. Iskolás koromban sokat olvastam, egyik beszélgetésünk alkalmával édesanyám felvetette, ha ennyire szeretek olvasni, mi lenne, ha könyvtárosnak mennék tanulni Ungvárra. Tetszett az ötlet, akkor azt hittem, mint amit sokan hisznek, hogy a könyvtáros egész nap ül a könyvtárban, és kedvére való könyveket olvasgat. Hamar rájöttem, hogy a könyvtáros munkája koránt sem erről szól, főleg, egy nagy könyvtárban, mint a Kárpátaljai Megyei Univerzális Tudományos Könyvtár. Itt voltam gyakorlaton, a magyar és idegennyelvű osztályon, ahol rabul ejtett a szakma.

2003 óta te irányítod a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózatot, hány fiókkönyvtár tartozik a szervezethez, és hány könyvtáros dolgozik nálatok?

2003-ban neveztek ki a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatójának. A könyvtárhálózatot egy járási központi, egy járási gyermek- és 36 fiókkönyvtár alkotja.  A statisztika szerint 38 könyvtárból 36 olyan településen található, ahol nagyobb számban élnek magyarok. Érdekes tendencia, hogy miután az ukrán falvakban is elkezdődött a magyar nyelv oktatása, a könyvtárosok kérik a magyar gyerekkönyveket! Három olyan Beregszászi járási településről van szó, ahol eddig nem volt jelentős magyar könyvállomány (Alsó-, Felsőremete és Kovászó).

A könyvtárhálózatnak 57 munkatársa lehetne. Azért mondom feltételes módban, mert mióta megkezdődött a kelet-ukrajnai konfliktus, ezzel együtt az ország újabb, gazdasági mélyrepülése, elkezdődött a kárpátaljai magyarok legújabb kivándorlási hulláma, ami minket is érzékenyen érint, ugyanis a könyvtárosság soha nem tartozott a túlfizetett szakmák közé. Szóval, 57-en lehetnénk, jelenleg viszont csak 37-en vagyunk, ezzel a létszámmal próbáljuk sikerrel működtetni  a Beregszászi járásban lévő közkönyvtárakat. A települési könyvtárak közül néhányat csak úgy tudunk működtetni, hogy egy-egy könyvtáros két településen látja el a könyvtárosi teendőket, míg nem jelentkezik valaki a betöltetlen állásra.

Meg tudod becsülni, hány könyv alkotja a hálózat állományát, és ebből mennyi a magyar nyelvű?

Nálunk a könyvtári statisztikák év végén készülnek, mivel az állomány és a könyvtárhasználók nyilvántartása papíron történik. Az 2019-es év végi adatok szerint a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat állománya 266401 kölcsönözhető dokumentum, ebből 255822 könyv, a többi időszaki és audiovizuális kiadvány. Ukrajna jelenlegi közigazgatási felosztása szerint Kárpátalján a Beregszászi járásban él a legtöbb magyar, ennek megfelelően, a járási könyvtárhálózatok közül akár arányaiban, akár mennyiségileg nekünk van a legnagyobb magyar nyelvű állományunk, ami tavaly év végére 124011 könyvtári dokumentum volt. Mivel papíralapú statisztikát vezetünk, ahhoz, hogy meg tudjam mondani, hány szerző, milyen kötetei találhatók meg a járás könyvtáraiban, el kellene menni minden egyes könyvtárba, és a cédulakatalógus szerint megszámolni. Sajnos, még megbecsülni sem tudom ezt járási szinten.

Pedig éppen arról érdeklődtem volna, hogy kortárs szerzők, köztük a kárpátaljai irodalmárok, köteteit kezükbe vehetik-e az olvasóitok? A beregszászi könyvtárban ott látom a polcokon, többek között Vári Fábián László, Nagy Zoltán Mihály, Füzesi Magda, Finta Éva, Dupka György stb., köteteit, de vajon a falvakban is ez a helyzet?

Minden könyvtár állományának kiemelten fontos része a helytörténeti irodalom, így van ez a kárpátaljai közkönyvtárakkal is. Mivel állománygyarapításra nem telik, nagy öröm, hogy a Dupka György vezette Intermix Kiadó már több mint két évtizede rendszeresen eljuttatja könyvtárainkba a legújabb kiadványait. Amikor az új kiadványok érkezését könyvbemutatókon, a könyvtáraink közösségi oldalán népszerűsítjük, megfigyeltük, hogy nagyobb a kereslet ezekre a művekre. Bizony, a legjobb könyvekre is igaz a mondás, hogy a „jó bornak is kell a cégér…”. Az Intermix Kiadó az egyetlen könyvkiadó Kárpátalján, amely térítésmentesen juttatja el a könyveket a könyvtárainkba, minden kiadványból szinte valamennyi magyarlakta település könyvtára részesül a Beregszászi járásban.

Nem tudok arról, hogy készült volna erről felmérés, neked mi a véleményed, a könyvtárba látogatók mennyire ismerik a kortárs magyar szerzőket, különös tekintettel a honi születésűekre?

Én sem tudok arról, hogy a könyvtárhasználók, vagy a teljes lakosság, bevonásával készítettek volna felmérést Kárpátalján a kortárs magyar vagy kárpátaljai irodalmárok ismertségéről, olvasottságáról. Ha a helytörténeti állományunk kölcsönzési adatait veszem alapul, akkor a Kárpátalja XX. századi történetét feldolgozó kiadványok a leginkább kölcsönzöttek. A szépirodalom terén Kovács Vilmos, Dupka György, Vári Fábián László, a fiatalabbak közül Lengyel János, Shrek Tímea, Lőrincz P. Gabriella, Marcsák Gergely a legismertebbek, a legnépszerűbbek. El kell mondani azonban, hogy egy-egy könyvbemutató, író-olvasó találkozó után felfigyelnek a fiatal, pályakezdő írókra is, kíváncsivá válnak az irodalombarátok. A mai korban elengedhetetlen a reklám, az irodalom népszerűsítése, mert, ha hagyjuk, akkor az élet a mosás gyötrelmeiről, a minden fájdalomra gyógyírt kínáló készítményekről szól csupán.

Nehéz objektív képet látni, mennyire olvasott egy-egy szerző, hisz mi csak azt látjuk mennyi nyomtatott dokumentumot kölcsönöznek ki a könyvtárainkból. Ebből azonban kitűnik, van igény az irodalomra, a kárpátaljai magyar irodalomra! Viszont az is igaz, hogy dolgozni kell az irodalom népszerűsítésével, olvasóvá, irodalomkedvelővé igyekszünk nevelni a fiatalokat, szavalóversenyeket szervezünk, mindig meghívjuk az iskolásokat a rendezvényeinkre. Nagy munka, nem látványos, de hiszem, hogy van értelme!

2009 óta egyben a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke is vagy. Kárpátalján hány olyan könyvtár van, ahol az olvasó hozzájuthat magyar nyelvű könyvekhez, folyóiratokhoz? 

Kárpátalján 2020. év elején 478 közkönyvtár működött, ebből 98 működik olyan településen, melyen jelentősebb lélekszámú nemzeti kisebbség él, ezekből legnagyobb számban a magyarlakta településeken van nemzetiségi nyelveken elérhető állomány, a statisztikai adatok szerint jelenleg 79 könyvtár várja a magyar nyelven olvasni vágyókat. Öröm, hogy egyre több magyar könyv van az Ungvári Városi Könyvtárban, az egyetlen magyar nemzetiségű munkatárs erőfeszítése révén, így a megyei könyvtáron kívül, az ungvári magyar nyelven olvasókat, a városi könyvtár is szeretettel várja. A legnehezebb a szórványban élőkben tartani a lelket, ebben nagy segítségemre van Papp Marica, az Aknaszlatinai Nagyközségi Könyvtár munkatársa, aki a szórványügyi feladatokat látja el az egyesületben. Nagy sikerként éljük meg, hogy a magyar szakmai szervezet egyesíti és összefogja Kárpátalja minden régiójában élő és tevékenykedő magyar közkönyvtárosokat. Szakmai rendezvényeken találkozunk, beszélgetünk, kis szakmai szervezetként elmondhatjuk, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, Aknaszlatinától, Beregszászon, Ungváron át Tiszasalamonig.

Milyen a könyvtárak állapota, hogyan tudják bővíteni az állományukat, gondolok itt főként a magyar nyelvű kiadványokra? 

A könyvtárak állapota változó, sokban függ a járási és a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségeitől, illetve a helyben tevékenykedő könyvtárosok hozzáállásától. Elmondható, hogy nem minden esetben a jobb anyagi-műszaki berendezésekkel ellátott könyvtárak fejtenek ki minőségibb munkát, ez sokban függ a könyvtáros szakmai felkészültségétől, tenni akarásától. 

Állománygyarapítás kérdése mindig gond volt, mióta létezik könyvtár. Régen a könyvek beszerzése volt nehéz, hiába volt pénz, most a legnagyobb gondot a fejlesztésekre szánt pénzösszegek előteremtése adja. A legtöbb járásban – így a Beregszásziban is – az utóbbi években állománygyarapításra nem biztosítanak költségvetési forrásokat, ami azt jelenti, hogy különböző programok révén kapunk új kiadványokat, főleg államnyelven. A magyar könyveket főként a Márai-program révén, illetve könyvkiadók, könyvtárhasználók, kortárs magyar írók ajándékaként kapjunk könyvtárainknak.

Ezek szerint az állami, a megyei vagy a járási vezetés, az ukrán nyelvű kiadványok beszerzésére sem biztosít forrásokat?

Amikor pénzösszeget különítenek el állománygyarapításra, a fenntartók nem szólnak bele, milyen nyelven, vagy milyen tematikájú könyvekre költsünk. A gond az, hogy egyre kevesebb költségvetési forrás áll rendelkezésre, inkább különböző könyvkiadási programokat támogatnak, az ezekből kiadott kiadványokat juttatják el könyvtárainkba. Ezzel csak az a gond, hogy előre elkészített könyvcsomagokat kap a könyvtár, amit kapunk, annak örülünk.

A nemrég elfogadott ukrajnai nyelvtörvény milyen paragrafusai érintik a könyvtárakat? Lesznek-e drasztikus változások? Az ország közállapotát ismerve, nem lepne meg, ha valamilyen módon korlátoznák a könyvtárak idegen nyelvű könyveinek állományát, vagy mondjuk, egy olvasó csak akkor kölcsönözhet ki egy magyar könyvet, ha mellé két ukránt is elvisz.

Magyar emberként én is fájdalommal vettem tudomásul az új törvényt, ami az ukrán nyelv használatát írja elő az élet minden területén. Azzal természetesen egyetértek, hogy ismerni kell az államnyelvet! Azzal már nem, hogy ezt úgy akarják elérni, hogy tönkre teszik a nemzeti kisebbségek intézményrendszerét.

A könyvtári munkában egyelőre nem érzékeljük, hogy bármiben is korlátoznának, ami a magyar nyelv használatát jelenti: pl. állománygyarapítás, rendezvények, programok szervezése. A lakosság figyelmét most Ukrajna közigazgatásának teljes átszervezése köti le, az új reformokkal sokan nem értenek egyet.

Bízom benne, nem jön vissza az az idő, mikor megszabják, hogy ki mit és milyen nyelven olvashasson. Munkatársaimmal igyekszünk követni az olvasói igényeket, beszerezni minden érdeklődésű ember számára a szükséges irodalmat, mert ha a könyvtárba betérő nem kapja meg az anyanyelvén azt, ami őt érdekli, és amire kíváncsi, elolvassa államnyelven. Erről vitatkoztunk anyaországi szakmai rendezvényeken, hogy mennyire kellenek egy könyvtárba pl. Lőrincz L. László vagy Danielle Steel kötetei. Be kell látni, van egy olvasóréteg, akiket ezek a könyvek érdekelnek, ha nem kapják meg magyarul, elolvassák oroszul vagy ukránul, a hasonló stílusban írók műveit. Úgy vélem, nekünk kisebbségben tevékenykedő magyar könyvtárosoknak ma az a legfontosabb, hogy az olvasó bejöjjön a könyvtárba olvasnivalóért, amit el szeretne olvasni, azt a magyar nyelvű állományból tudjuk ajánlani.

Én magam is sokszor léptem már fel nálatok, vagy szerveztem könyvbemutatókat, irodalmi találkozókat, a jövőben lehet majd magyar nyelvű műsorokat tartani magyar közönségnek, vagy párhuzamosan le kell fordítani az államnyelvre?

Nagy örömmel látunk irodalmárokat a könyvtárunkban! Öröm nekünk, az irodalombarátoknak, hogy író, költő személyesen látogat el hozzánk, mesél élményeiről, gondolatairól, arról, hogy mi is ihlette a mű megírására. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a kárpátaljai, anyaországi és más elszakított részeken élő alkotók ellátogatnak hozzánk, hiszen mi sem honoráriumot, sem útiköltséget nem tudunk biztosítani. Külön hálásak vagyunk neked, mert általad is olyanok látogattak el hozzánk, akik azelőtt sohasem jártak nálunk. A munkatársaim gyakran emlegetik a Kövér Györggyel, a dr. Szöllősy Tiborral vagy a Katzler Hildával szervezett találkozót.

Nem tudjuk, mit hoz a jövő, milyen követelményeket állít az állam a nemzetiségi nyelven is szolgáltató könyvtárak elé. Ha megmaradnának a mostani viszonyok, ez lenne a legmegfelelőbb.

A beszerzésnél maradva, a Márai-program keretében a könyvek hivatalos úton érkeznek be, és ez egy rendszeres forrás? Ezt azért kérdezem, mivel a magyarországi olvasók nem tudják, hogy Ukrajnába, idegen nyelvű könyveket csak drágán lehet behozni, mivel meg kell fizetni a magas vámot. Dupka György már sok rendezvényen elmondta, hogy mi, kárpátaljai irodalmárok, tulajdonképpen kultúra-csempészek vagyunk, mivel arra kényszerülünk, hogy csomagtartók mélyén, utazó táskák alján hozzuk be szülőföldünkre a magyar könyveket, folyóiratokat és más sajtótermékeket.

Igen, így van. A Márai-programot az NKA hirdeti meg évente egyszer, anyaországi és határon túli könyvtárak vehetnek benne részt. Évről-évre, Kárpátaljáról egyre több könyvtár kapcsolódik be a kezdeményezésbe. A Márai-program előnye, hogy a könyvkiadók kínálatából a könyvtáros önállóan válogathat, az adott könyvtár olvasói igénye szerint. Nagy segítség, hogy Magyarország kárpátaljai külképviseletei minden évben vállalják, hogy az általunk megrendelt kiadványokat Budapestről a könyvtárainkig szállítják térítésmentesen, így a vámon történő procedúrát is magukra veszik. Valóban hatalmas procedúra, a könyvek és más kiadványok áthozatala a határon, a konzulátusi segítségen és a magánakciókon kívül nem jutnának el a határ(ok)on keresztül a könyvek nyomtatott formában az olvasóhoz.

Milyen a kárpátaljai könyvtárak kihasználtsága? Járnak-e még az emberek könyvtárba? Főként milyen könyveket, kiadványokat keresnek az olvasók?

Megfigyeltem, a könyvtárakkal úgy vannak az emberek, mint az egészséges ember a kórházzal: ha ő neki nincs szüksége rá, akkor senkinek! Hál’istennek, kevés az ilyen hozzáállás! Jelentem, az emberek járnak könyvtárba, olvasnak! Igaz, kevesebben, mint szeretnénk, kevesebbet, mint szeretnénk. Az emberek érdeklődése, igénye nagyon változó: van, aki a szakirodalmat, van, aki a szépirodalmat kedveli, van, aki klasszikusokat olvas, valaki kortársirodalmat. Vannak, akiket egy-egy szerző művei érdekelnek, van, akit csak történelmi regény, életrajz, krimi, romantikus. Megfigyeltük, néha vannak nagy változások is az olvasói szokásokban.

Említetted a könyvtárosok szakmai felkészültségét, napjainkban, Kárpátalján, hol képzik a könyvtárosokat és milyen színvonalon?

Hivatalos képzés Ungváron a Közművelődési és Művészeti Kolledzsben van, itt középfokú végzettséget szerezhet a könyvtáros-jelölt. Ennek a tanintézménynek a bázisán működik a Kijevi Művelődési és Művészti Nemzeti Egyetem, itt felsőfokú végzettséggel végeznek a könyvtárosok. Az oktatás nyelve – ukrán. Magyar nyelven az anyaországban, vagy itthon, államilag nem akkreditált képzéseken vehet részt a kolléga.

Köszönöm, hogy időt szántál erre a beszélgetésre! Jó egészséget és eredményes munkát kívánok neked és kollégáidnak, továbbá, remélhetőleg, hamarosan fiatal, magasan képzett könyvtárosok fognak jelentkezni, akik majd feltöltik az üres állásokat!

Az interjú megjelent a Magyar Napló 2020 novemberi számában.

Az Évával való beszélgetésem óta Ukrajnában megtörtént a közigazgatási reform, vagy átalakítás. A járások, községi önkormányzatok megszűntek, helyükbe a kistérségek léptek, ezzel megszűnt a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat is. A fiókkönyvtárak a területileg illetékes kistérséghez kerültek át, ami nem jelenti automatikusan, hogy azok finanszírozni fogják a működésüket. Minden és mindenki bizonytalan, ez a helyzet egész Ukrajnában. Úgy néz ki, legalább a Beregszászi Könyvtárat nem fenyegeti a megszűnés veszélye.

Külön öröm, hogy a beregszászi központi és néhány fiókkönyvtárban az olvasók kezükbe vehetik a Magyar Múzsa számait is.

Lengyel János