Idén Tusnádfürdőn, 2025. július 24-én került sor az „Utazás magyarságunk körül – Azonosságtudat a Kárpát-medencében” című beszélgetésre. Balogh Andrea Johanna, a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja, újságíró, kommunikációs szakember szervezte és moderálta a kerekasztalt, amelyen olyan magasztos fogalmak, témakörök szerepeltek, mint a magyarságtudat, hazaszeretet, nemzeti identitás. A kerekasztal felkért vendégei ismert szakemberek voltak, akik nap mint nap tesznek azért, hogy gyermekektől kezdve idős emberekig, mindenkihez eljussanak a nemzetépítő gondolatok, tettek.
Bán János, újságíró, író, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának alpolgármestere, Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnök asszonya és Dr. Radetzky András, a Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa, a Magyar Újságírók Közösségének tagja vett részt az eszmecserén. Magyarnak lenni küldetés, hazánkban, a Kárpát-medencében, az egész világon. Mind a négy szakember a maga területén hozzájárul a nemzetépítő és a magyarságot összetartó gondolatok, üzenetek terjesztéséhez, a minket követő nemzedékek, a fiatalabb generációk számára. A családon túl meghatározó feladata van az íróknak, újságíróknak, oktatóknak is a magyarság összefogásának erősítésében, a nemzeti identitás megszilárdításában. Kultúránk, hagyományaink tisztelete és népszerűsítése hozzájárul értékeink fennmaradásához, a hazaszeretet, a magyarságtudat megerősítik a nemzeti öntudatot. A történelem során számos esetben szükség volt az összefogásra, Wass Albert ezt úgy fogalmazta meg: „Összetartásban rejlik csak erő”. Tulajdonképpen a felsorolt gondolatok indították el a kerekasztal megszervezését és az első ilyen beszélgetéshez pedig adott volt a legmegfelelőbb helyszín, Erdély.
Az oktatás, a kultúra és a média identitást formáló területek, és képviselőinek feladatuk van magyarságunk megszilárdításában. A család és a hit, a vallás szerepét is ki kell emelnünk, amelyek nem csak erkölcsi normát, személyes, vagy akár társadalmi értékrendet segítenek megteremteni. Közösséget alkotó, összetartó szerepük is meghatározó.
Bán János regénysorozata szolgált alapul a Hunyadi tévésorozatnak, így átszőtte a beszélgetést a kiemelkedő érdemeket kivívó hadvezérről készült sorozat egy-egy üzenete is. Annál is inkább, mert a kerekasztal második részében egy-egy idézethez fűztek gondolatokat a résztvevők, így Hunyadi Jánosnak tulajdonított mondatok is felcsendültek. „Nem beszélek sokat: nem szavak teszik vitézzé az embert. A csatasorban ismerszik meg, ki mit ér.” Olyannyira aktuálisak ezek a mondatok, hogy levetíthetjük a minket körülvevő világra is.
Mi a szerepük az újságíróknak, íróknak abban, hogy a fiatalok számára megfelelő módon közvetítsék a magyarságtudatot, mint összetartó erőt? Bán János szavait idézve: „Azért nehéz a helyzet, mert van egy szakadék a 40 alatti korosztályok és a 40 feletti korosztályok között.” Véleménye szerint ez egyre több területen mutatkozik meg például életfelfogásban, politikai preferenciában. Természetesen nem mindenkire vonatkozik ez, de vannak felmérések, amik ezt igazolják. Egyes módszerek néhány évvel ezelőtt még jól működtek, a történelemtudat, a magyarságtudat vagy a nemzeti kulturális értékek átörökítése területén, azonban azok most nagy részben hidegen hagyják a fiatalokat. Kiemelte, hogy nagyon sok függ a családi háttértől is, ha a fiatal egy olyan családi közegben nő fel, ahol megkapja a szükséges alapokat, akkor ott nincs probléma, de ha szembe akarunk nézni a valósággal, akkor azt látjuk, hogy nehéz megszólítani az új nemzedéket. Alpolgármester úr korábban szakdolgozatot írt abból a témából, hogy hogyan lehet átültetni a fiatalabb nemzedékbe a történelemtudatot, a magyarságtudatot. Megvizsgálta különböző európai országok metódusait is. Mi az az eszköz, amivel a fiatalokat meg tudjuk mozgatni? Figyelmüket le tudjuk kötni? Bán János egy francia példát hozott fel a nemzetközi gyakorlatból – hiszen ez a probléma mindenhol jelentkezik a világon -, mégpedig azt mutatták ki francia kutatók, hogy a fiatalokat a képregények még érdeklik. Kiváló alkotók közreműködésével jelenítették meg a történelmi eseményeket képregényekben. Amikor a kutatást összegezték, nyilvánvaló volt, hogy a gyermekek többet olvastak képregényeket, mint más műveket. Alpolgármester úr építő eltökéltsége abban is megmutatkozott, hogy elmondta, nincs olyan eszköz, ami nem engedhető meg annak érdekében, hogy a tudás átadható legyen, tehát engedményeket kell tenni a cél érdekében. Ha filmeket, videókat néznek a gyermekek, akkor azon a területen kell tennünk értük. A Hunyadi tévésorozat hatalmas tömegeket mozgatott meg Magyarország után több európai országban. Az egyik legnagyobb sikere az volt, ami az online kereső motorok alapján megmutatkozott, hogy megnőtt a történelmi ismeretek iránti igény. Sokan azonosították a film történelmi szereplőit az interneten, rákerestek a nevekre, így mérhető volt, hogy milyen sok ember érdeklődését mozgatta meg a sorozat. Nincs olyan eszköz, ami ne lenne hadba állítható annak érdekében, hogy kitörjünk egy álló helyzetből, hogy a fiatalok esetében megtaláljuk azt a kulturális közeget, ami érdekli őket, amiben információhoz juthatnak. Hiába élünk együtt a Kárpát-medencében, nem ismerjük a másik ország történelmét. Amikor azonban összeáll a kép, hogy vannak közös történelmi személyiségeink, mint például Mátyás király, akkor az egy közös élmény lesz. Nem csak a saját kultúrpolitikában fontosak ezek a felismerések, hanem a szomszédaink esetében is.
Arról is szó volt a tusványosi beszélgetésen, hogy az oktatásba be kell-e építeni, ha igen, hogyan a magyarságtudat erősítését? Hajnal Gabriella elnök asszony elmondta, hogy a tantervben sok olyan értéket, olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amik abban is segítenek, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket. Kiemelte, hogy nem feltétlenül direktben történő nemzeti tudat nevelésről van szó, hanem az oktatásba beépítve kell ezt elképzelni. A „Határtalanul Program” egy kiemelkedő program a 7. osztályosok számára. Bármelyik ilyen korú gyermek eljuthat határon túlra, magyarok lakta területre, legyen ez akár Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Horvátország, Muravidék. A legtöbb gyermek egyébként Erdélybe látogat. Kárpátalja is szerepel az eredeti programban, de most az a terület sajnos kimarad. Több tízezer gyermek jut el így az ingyenes program keretében határainkon túlra. A cél az, hogy a gyermekek megismerjék a hagyományokat, tájakat, kultúrát. Elnök asszony hangsúlyozta, hogy több szempontból nagyon fontos a „Határtalanul Program”. Az egyik cél az identitástudat megerősítése. Ezen túlmenően megteremti a lehetőséget azok számára is, akik még a falujukat sem hagyták el, nemhogy a határokat. E gyermekeknek ez az utazás az első olyan impulzus, amely tényleg új benyomásokat ad, és hazatérve a gyermekek ezeket dolgozzák fel. Az iskolában az élményeket történelem, magyar és más órák keretében átbeszélik, visszanyúlnak a látottakhoz. Minden iskola pályázhat és minden gyermek számára egyéni és közösségi tapasztalatot eredményez, a falun élő gyermekektől kezdve a fővárosi és nagyvárosi tanulóknak egyaránt. Olyan új helyeket láthatnak, amelyeket addig nem ismertek. Hajnal Gabriella reagált Bán János gondolataira is, hogy miként lehet eredményesen továbbítani a gyermekek számára az információkat. Véleménye szerint, piciknél is lehet rövidebb filmeket behozni az oktatásba és nagyobbaknál projektekben is meg lehet eleveníteni a történelmet. A gyermekek szívesen dolgoznak együtt, csak fel kell ébreszteni az érdeklődésüket. Applikációk, játékok is segítenek a figyelmük lekötésében, amelyekkel hatékonyan lehet kiegészíteni a tantervben meghatározott oktatási anyagokat.
A mindennapi híráradatban fontos, hogy adjunk helyet a gyökereinkhez visszanyúló témaköröknek is. Dr. Radetzky András, közösségünk tagja hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház a többi között azért hozta létre a Katolikus Rádiót, hogy az egyetemes és a magyar kultúrát, a magyar nyelvet ápolja, közvetítsen és segítsen abban, hogy a következő generációk a meglévő ismeretekhez, tudáshoz hozzájussanak. A magyar nyelv fundamentális eleme és közvetítő közege is a magyarság kultúrájának. A rádió minden témáról beszél, ami a hallgatóságot érdekli, de úgy, hogy az tükrözze az egyház álláspontját, ahogyan arról gondolkodik. Ennek része az a küldetés, hogy a magyar kultúrát, irodalmat megörökítsük és népszerűsítsük a hallgatók számára – részletezte tovább vezérigazgató-helyettes úr. Ha a fiatalok a YouTube csatornán vannak, akkor oda kell mennünk. A kultúra sokszínű, dinamikusan változó rendszer. Az idősebb generációnak az a feladata, hogy a kulturális örökséget terelgesse a fiatalok felé. Radetzky András kiemelte, hogy nem önmagában a kultúra felelős az identitás kialakulásáért. Az identitást a magatartás mozgatja. A kultúra anyagi, szellemi összetevői olyan mértékben serkentik az emberek viselkedését, hogy kialakul a szellemi identitás. A saját identitásunkat is a magatartásunk mozgatja. Egy versnek, egy filmnek, egy alkotásnak az a feladata, hogy úgy hasson az emberek viselkedésére, a magyarságtudatunkra, aminek hatására a szívünket megdobogtatja. A gyermekeinket terelgetnünk kell, hogy a magyarságunk fennmaradjon, hogy tudja a fiatalabb generáció is, hogy kik voltak nagyjaink, mit tettek annak érdekében, hogy magyarságtudatunk tovább éljen.
A kerekasztal második részében idézetek csendültek fel és ezekre reagáltak az előadók. Hunyadi János szavait már olvashattuk, mellette Wass Albert és Tamási Áron gondolatai hangzottak el. Wass Alberttől: „A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” Tamási Árontól pedig: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
A résztvevők véleménye szerint ezek a gondolatkörök, amelyekben muszáj változást tenni. Nem szabad, hogy a gyűlölet olyan irányba sodorja az embereket, hogy eltávolodjanak egymástól. Van egy közös alap, közös múlt, van olyan közös terület, ahol együtt voltunk valaha és együtt vagyunk most is. A gyűlöletet el kell felejteni. Úgy kell nevelni a gyermekeinket, hogy ezzel a jelenséggel ne is találkozzanak. Lehetnek nézetkülönbségek, ez nyilvánvaló. Ezek egymás közötti megbeszélése, eszmecserék, viták formájában a kultúrának egy része. Viselkedésünknek, viszonyulásunknak a nézetkülönbségekhez személyiségünk fejlődéséhez tartozik, ebben is nagy szerepe van a családnak és az oktatásnak. Az otthon egy szellemi környezet is, a valahova tartozást jelenti. A Tamási Áron idézet is közösségről szól, például egy családról, vagy akár egy iskolai közösségről, amelyben össze kell tartanunk. Minél hamarabb el kell jönni annak az időnek, amikor meghatározzuk a teendőinket. Mi a mi szerepünk egy-egy közösségben? S amikor a szerepek tisztázódnak, tegyük a dolgunkat. Közösen tegyünk azért, hogy itthon legyünk a hazánkban, és otthon legyünk a magyarság közösségében. Gyermekeink számára közösen mutassuk meg kulturális örökségünket, hagyományainkat, történelmünket, hogy azokat ápolják és adják tovább az őket követő nemzedékek számára, s ebben a munkában kísérje őket a hit és a hazaszeretet!
