Kezdőlap

Laudációk »

[2016. március 17. | SZALKI BERNÁTH ATTILA: bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | ]
SZALKI BERNÁTH ATTILA:

Szalkszentmártonon, a 110 Petőfi-vers keletkezének falujában születtem 1935-ben. Szüleim korai válása miatt ide-oda dobált a sors. Életem legnagyobb pofonját kulák-származásom miatt „érdemeltem” ki a proletárdiktatúra államától 15 évesen. Nem engedtek továbbtanulni.
Személyemben is meg akarhatták törni a volt uralkodói osztályok műveltségi monopóliumát. Csak az volt a szépséghibája ennek a történelmi „igazságtevésnek”, hogy paraszt őseim közül senki nemhogy felsőfokú, de még középiskolai végzettséggel sem rendelkezett. Majdnem évtizednyi késéssel aztán minden iskolai végzettségemet — jogosítvány, szakmunkás-bizonyítvány, gimnáziumi érettségi, magyar-történelem szakos egyetemi diploma, bölcsészdoktori cím — munka, zömmel fizikai munka mellett szereztem. Sorsom ilyen …

Laudációk »

[2016. március 16. | NÉDÓ GÉZA bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | ]
NÉDÓ GÉZA

Nédó Géza újságíró, népművelő, pedagógus, 1945. november 20-án, Orosházán született. Katonai szolgálata (1965-1967), és egy gyulai kitérő után (sport), Orosházára 1987-ben tért vissza. A rendszerváltozás előtt, 1988-ban Békéscsabán megalakul az első megyei polgári hetilap (Heti Délkelet), melynek külsős munkatársa lesz. Főállásban ekkor az Orosházi Petőfi Művelődési Központ népművelőjeként dolgozik. 1991-ben az induló Orosházi Naplóhoz hívják. Időközben elvégzi a József Attila Tudományegyetem tanárképző szakát, majd szintén a bölcsészkaron, újságírói végzettséget szerez. A Békéscsabán kiadott Heti Délkelet nevű lapnál 1993-ban belső, főállású munkatárs lesz. Tótkomlósra – felesége halála után – 1994-ben kerül. …

Laudációk »

[2010. április 15. | | ]

Nem baj az, ha szerzel egy papírt az újságíró iskolában, döntötte el a kérdést a főnököm. A református egyház sajtóosztályán dolgoztam akkoriban. Korábban ugyan egyháztörténész szerettem volna lenni, de ebből csak annyi valósult meg, hogy a teológia elvégzése után nem gyülekezetbe helyeztek, hanem irodába. Ez volt a halálom.
Rendszerváltó évek voltak már ezek, az Andrássy (bocs, akkor még Népköztársaság) úti székházban is alig győzték a szellemet a palackba tuszkolni, mi, leendő sajtómunkások ugyanis nagyon hittük, hogy létezik olyasmi, mint független sajtó, véleménynyilvánítási szabadság, egyebek. Nem is értettem, miért húzzák ki a …

Laudációk »

[2010. április 15. | | ]

(A laudációt elmondta: Kaiser László)
Az 1960-ban született, ötvenéves, Ungváron élő és tevékenykedő Kőszeghy Elemér újságíró, költő a kárpátaljai kulturális élet jelentős és meghatározó alakja, ugyanakkor tevékenysége túlmutat a régión, mondhatni híd szerepet tölt be a határon kívüli területek és Magyarország között. Tollforgató és organizátor: magas szinten teszi, amit tenni kell: helyben szolgálja a helyi közösség, tehát az egyetemes magyarság, a nemzet érdekeit.
Több évtizedes munkásságának két alappillére van: a költészet és az újságírás. Költőként is maradandót alkotott, ezt nem csupán három kötete és tagsága a Magyar Írószövetségben bizonyítja, hanem az Írószövetség …

Laudációk »

[2010. április 15. | | ]

( A laudációt elmondta: Rideg István )
A Mesterszállási Falufigyelő főszerkesztője küldetéses, ízig-vérig lokálpatrióta ember. Megvan a felkészültsége, az akaratereje, a stílusa, a tudása, a folyton égő lelkiismerete. A veszélybe került nagykunsági kultúra megőrzésért harcol a tollával. Ötvennégy éves, hithű katolikus.
A népi írók utóda-rokona. Próbálkozásait kezdettől fogva a „népben, nemzetben” való, Veres Péter-i felelősségteljes gondolkozás jellemzi, amikor értékeket keres és mutat fel, erkölcsi tisztásokat, igaz embereket, helytállásokat. Együtt érző szíve mindig a kifosztottaké és földönfutóké.
Kovács János éppen húsz éve szerkeszti alázattal egy faluban, Mesterszálláson a Falufigyelőt, a havi lapot, és ahogy …

Laudációk »

[2010. április 15. | | ]

A laudációt elmondta: Szerető Szabolcs
Erre az elismerésre szokás azt mondani, kijárt már a díjazottnak. Másként fogalmazva: ideje volt Megyeri Dávid kitüntetésének. Ideje, hiszen Dávid évtizedek óta újságírással keresi a kenyerét, s a munkahely ugyan néha változott, de az értékrend, a kereszténység, a klasszikus műveltség alapján álló európai konzervativizmus, a szabad, független és polgári Magyarország – melynek a legszebb ünnepére készülünk – melletti kiállása jottányit sem az eltelt időben. Ezt pályatársai közül kevesen mondhatják el magukról. Ha azt firtatjuk, honnan ered ez a konok hűség, a jellem után alighanem a családi …

Laudációk »

[2010. április 15. | | ]

Elmondta: Kósa Csaba
Egyéni látásmódú fotóművész és fotóriporter, Vidék-Magyarország életének hiteles és fáradhatatlan képi krónikása.
1940. július 5-én született Siklóson, ahol édesapja járás főszolgabírója volt. 1944-ben a nyilasok internálták őt, majd 1945-től a kommunisták tették lehetetlenné az egész család életét.
Pályakezdése igen nehéz volt tehát. A pécsi Széchenyi Gimnáziumba szó szerint „besírta” magát. Itt érettségizett 1958-ban jeles eredménnyel. Továbbtanulásról szó sem lehetett „minősítése: osztályidegen”.
Fényképész lett, 1960-ban letette a szakmunkásvizsgát, 1965-ben mestervizsgát tett. A Baranya Megyei Fényszöv. Fotoriport Irodájában dolgozott, mellette külső munkatársa „tudósítója” volt a Dunántúli Naplónak és az Esti Pécsi …